1. Carlisle Cullen- előfejezet

Itt van az előfejezet, most kezdtem el írni, eddig nem igazán volt ihlet:) 

Carlisle-ról Edward mesél Bellának az Alkonyatban, de néhány információt nem mond meg, pl. az anyja nevét, születési dátumát, mert ezt nem tudja biztosra, ezért úgy gondoltam, hogy ne hasonlítson ennyire a Twilightra, ezért ezeket én találom ki. Remélem tetszeni fog:)

Nem is húznám tovább az időt:)


A nevem Carlisle Cullen. 1642. május 2-án születtem  Londonban. Édesapám: Robin Cullen, anglikán pap volt, megszállottan üldözte a boszorkányokat, démonokat, és a vámpírokat is. Lépten-nyomon megvádolt valakit, aki számára gyanús volt, így egy kisebb csapattal rengeteg ártatlant megölt. Én mindig is elleneztem, ugyanis nem szeretem az erőszakot, de nem volt beleszólásom. Édesanyám: Aurora Cullen, varrónő volt, de meghalt születésemkor, így csak apám történetei alapján tudok róla pár dolgot.
Már gyerekként is sok minden érdekelt, rengeteg barátom volt, soha senkit nem bántottam meg, és imádtam tanulni. Apámon kívül más rokonom nem élt, tehát gyerekkorom nagy részét az ő társaságában töltöttem el egészen 10 éves koromig, ugyanis abban az időben egy 10 éves gyerek kész férfinak, esetekben nőnek számított. 1651-ben apa megismerkedett egy nővel, Kate-vel, aki 4 évvel volt nála fiatalabb. Kate nem igazán szeretett engem, bár én soha nem ártottam neki, nem bántottam, tisztelettudó voltam vele is. Ő is gyakran apámmal ment szörnyeket üldözni, sok embert megöletett ő is, azokat is, akiket még apám is életben hagyott volna, és minden ilyen gyilkolás után elégedett vigyorral mesélte el nekem vacsoránál, mert tudta, hogy gyűlölöm az igazságtalanságot. Egyik ilyen vadászat során találkozott későbbi férjével, azzal, akit apám démonnak hitt, és megakart öletni, de Kate nem hagyta, mert beleszeretett, és otthagyta 1658-ban, ez apámat teljesen kikészítette mind testileg, mind lelkileg. Hiába próbáltam vigasztalni, hiába tettem meg érte mindent, ő egyre betegebb lett, és sose szerette, ha sajnálják, így azért sem rajongott, hogy ápoljam őt, csak annyit kért, hogy üldözzem az általa szörnyetegnek tartott embereket, ezért nem igazán tehettem mást, apám helyét átvettem a vadászatnál, de ő nem így képzelte el, ugyanis én nem vádoltam meg senkit fölöslegesen, ami neki nem tetszett, és mikor egymás után 5 vadászatról tértem vissza úgy, hogy senki nem halt meg, nagyon dühös lett. Nem szerettem, hogy apám nem büszke rám, soha életemben nem vert meg, de nagyon bántottak szavai, így nagyon igyekeztem neki megfelelni.
Egyszer azonban, a 23.vadászatomon  valami fura történt...